A Lélek korszaka

Idézetek Ellen G. White-tól

A Szent Lélek keresztsége – ahogy pünkösd napján is – ma is azzal fog járni, hogy megelevenedik az igaz vallásosság, és sok csoda lesz. Mennyei segítők járnak majd közöttünk, és az emberek úgy fognak szólni, ahogy Isten Szent Lelke indítja őket. De amikor az Úr úgy munkálkodik majd, mint a pünkösdöt követő időszakban, akkor sokan azok közül, akik most állítják, hogy az igazságban hisznek, a Szent Lélek munkájára – amelyet valójában alig ismernek – elsők között kiáltják majd: „Óvakodjatok a fanatizmustól!” Azokra az emberekre, akik Lélekkel teljesek, ezt fogják mondani: „Édes bortól részegedtek meg.” (Csel 2:13)

Nincs messze az az idő, amikor lesznek emberek, akik sokkal közelebbi kapcsolatban akarnak lenni Krisztussal, sokkal közelebbi egységben az Ő Szent Lelkével, mint valaha. Ezt azonban csak akkor érhetik el, ha feladják saját akaratukat és saját útjukat, és alávetik magukat Isten akaratának és Isten útjának. A magukat kereszténynek vallók nagy bűne az, hogy nem nyitják meg szíveiket a Szent Lélek befogadására. Amikor a lelkek Krisztus után vágyakoznak, és szeretnének Vele eggyé lenni, akkor azok, akik megelégszenek a kegyesség látszatával, így kiáltanak: „Vigyázz, ne légy olyan szélsőséges!” Amikor a menny angyalai közénk jönnek, és emberi eszközökön keresztül munkálkodnak, akkor tartós, tényleges megtérések történnek – miként pünkösd után. (Szemelvények II., 57.o.)

[Az alábbi szemelvények „A Szent Lélek eljő reátok” c. áhítatos könyvből származnak, az oldalszámok az angol kiadást követik – a szerk.]

Ha valaki megkérdezi, milyen korban élünk, azt mondom: a Szent Lélek korszakában élünk. Kérd áldásait! Itt az ideje, hogy még buzgóbban szenteljük oda magunkat az Úrnak! Ránk hárul a fáradságos, de örömteljes, áldásos munka, tudniillik Jézus jellemét kinyilatkoztatni azoknak, akik sötétségben élnek. Arra kaptunk elhívást, hogy a korunknak szóló különleges igazságot hirdessük. Mindehhez feltétlenül szükséges a Lélek kitöltetése. Imádkoznunk kellene ezért! Az Úr szeretné, ha kérnénk Őt. Nem voltunk odaadóak ezen a téren. (304.o.)

Nem Istenen múlik, hogy az ember nem részesül nagyobb mértékben kegyelmének ajándékaiban. Isteni ajándékát nem mérték szerint adja, de az emberek nem tudják értékelni, mert nem szeretnek kapni. Ha mindnyájan szeretnénk kapni, a Lélek be is töltene bennünket. Nyugodtan megelégszünk egy kevéske alamizsnával, és így a Lélek nem tud korlátlan mértékben ránk áradni. Beérjük egy kis hullámmal a víz felszínén, noha kiváltságunk lenne tapasztalni Isten Lelkének hathatós munkáját szívünkben. Ha keveset várunk, keveset is kapunk. (303.o.)

Isten a Szent Léleknél nagyobb ajándékot nem adhatott volna. Már nem lehet mit hozzátenni, hiszen minden szükségletet kielégít. A Szent Lélek: Isten életadó jelenléte, és ha megbecsüljük, akkor dicséret és hála fakad fel szívünkből, s ez a forrás örök életen át buzog majd belőlünk. A Lélek helyreállítása a kegyelem szövetsége. Milyen kevéssé becsüljük ezt a nagy ajándékot, mely oly sokba került és mégis ingyenes mindazoknak, akik elfogadják! Amikor a hit megragadja ezt az áldást, akkor gazdag lelki javakra tesz szert. A legtöbben azonban semmibe veszik ezt az áldást. Nagyobb megértésre van szükségünk, hogy felfogjuk valódi értékét… (Az idők jelei, 1901. augusztus 7.) (285.o.)

Krisztus megígérte, hogy a Szent Lélek isteni befolyása követőivel lesz a világ végéig. De egyesek nem értékelik kellőképpen ezt az ígéretet, és nem is tapasztalják beteljesedését úgy, amint lehetne. Tudást, tehetséget, ékesszólást, és minden természetes vagy elsajátított képességet latba lehet vetni, de a Szent Lélek jelenléte nélkül egyetlen szívet sem lehet megérinteni, és egyetlen bűnöst sem lehet Krisztusnak megnyerni. Mikor tanítványai kapcsolatba kerülnek Krisztussal, és bírják a Lélek ajándékait, még a legelesettebb és legtudatlanabb is olyan erőt nyer, ami elhat a szívekig. Az Úr maga teszi őket a világegyetem leghatalmasabb befolyásának csatornáivá. (308.o.)

Jézus – közvetlenül mennybemenetele előtt – tanítványait a Szent Lélek ígéretével bátorította. Ez az ígéret ma éppúgy szól nekünk is, mint nekik, mégis milyen ritkán tárják ezt a nép elé, és milyen kevés szó esik elnyeréséről a gyülekezetekben!

E rendkívül fontos téma körüli csend eredményeképpen melyik ígéretről és gyakorlati beteljesedéséről tudunk kevesebbet, mint a Szent Lélek ajándékának gazdag ígéretéről, mely minden lelki munkát erővel hatna át?! A Szent Lélek ígérete csak esetlegesen szerepel összejöveteleink témájaként, néha-néha megemlítik, és ezzel le is van tudva. A próféciák tanulmányozásánál hosszasan időzünk; a tantételeket magyarázgatjuk; de éppen az marad ki a lelkipásztori szolgálatból, ami létfontosságú lenne az egyháznak ahhoz, hogy lelkiségben és hatóerőben növekedjen – hogy prédikációink meggyőző erővel hassanak, és a lelkek Istenhez térjenek.

Ezt a témát elhanyagolták, mondván, elég lesz majd valamikor a jövőben beszélni róla. Más áldásokat és ígéreteket tártak a nép elé, s az emberekben vágy ébredt, hogy elnyerjék Isten megígért áldását, de a Szent Lélek ajándékáról továbbra is úgy vélekednek, hogy ez jelenleg nem napirendi kérdés az egyház életében, mert kitöltetése csak valamikor később, a jövőben fog bekövetkezni.

Ha ezt a megígért áldást hittel megragadjuk, az összes többi áldást magával vonja, és az Úr bőségesen ellátja népét. Úgy tűnik, az ellenség ravasz cselvetéseivel elérte, hogy az Úr gyermekei ne legyenek képesek megérteni és megragadni az Ő ígéreteit… Azok fognak vigadozással aratni, akik az igazság szent magvait hintik. „Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve.” (Zsolt 126:6) (Bizonyságtételek prédikátorok részére, 174-175.o.) (308.o.)

Hol kezdjem?


© Az oldalon található anyagok változatlan formában szabadon másolhatók!