Mitől lesz az ember bűnössé?

David Clayton

Mitől lesz az ember bűnössé? Ez egyike a legfontosabb kérdéseknek. Ahogy a korábbiakban rámutattunk, soha nem arathatunk teljes győzelmet a bűn felett, ha nem értjük, mivel van dolgunk.

Tanulmányozzuk most ezt a kérdést őszintén és alázatos szívvel! Nem azt várom tőled, hogy nekem vagy az adventmozgalom úttörőinek higgy – a Bibliának azonban súlya van. Aki még a Bibliának sem hisz, annak őszinteségét komolyan kétségbe kell vonnunk.

Egy barátom mindig nagyon ügyel arra, hogy különbséget tegyen a „saját értelmezés” és az „exegézis” között. A saját írásértelmezés egy szöveg (elsősorban a Biblia) személyes interpretációja az adott személy elképzelései alapján. Az exegézis egy adott szöveg jelentésének megfejtése magából a szövegből. Az exegézissel ellentétben a saját írásmagyarázat során egy adott szöveg szubjektív értelmezése történik. Exegézis alatt alapvetően a szöveg objektivitásra törekvő értelmezését, saját írásmagyarázat alatt pedig annak szubjektív magyarázatát értjük.

A címben megfogalmazott kérdés megválaszolása során – azaz hogy mi teszi az embert bűnössé? – nagyon óvatosan kívánunk eljárni és mindenekelőtt két dolgot szeretnénk szem előtt tartani: 1. Csak a Bibliát használjuk – ezt a forrást ugyanis egyetlen keresztény sem kérdőjelezheti meg. 2. Figyelünk arra, hogy az exegézis szabályait érvényesítsük a szubjektív szempontok helyett.

Mielőtt azonban folytatnánk, szeretnék valamit megjegyezni: Ahogyan a korábbi tanulmányokban láttuk, a „bűnös” szó alapvetően olyan embert jelöl, aki bűnt követ el vagy követett el (bűn-ös). Sokan ragaszkodnának ahhoz, hogy ne nevezzünk bűnösnek olyanokat, akik nem voltak (vagy jelenleg nem) részesei bűncselekményeknek. De mondhatjuk-e, hogy az embert azért nevezzük bűnösnek, mert bűnös állapotban született, noha még egyetlen személyes bűnt sem követett el? Talán csak fogalom-meghatározás kérdése az egész, a lényeg azonban: mit mond a Biblia? Mivel bibliai témáról beszélünk, érdemesnek tűnik felütni a Bibliát, hogy lássuk az idevonatkozó verseket. Az ember nyilván bűnös, ha megszegi a törvényt – vétkezik. De állíthatjuk-e őszintén, hogy ez az egyetlen eset, amikor a Biblia bűnösnek nevezi az embert? Alkalmazzuk a hiteles exegézis szabályait, hogy őszinte választ kapjunk kérdésünkre!

Újjá kell születnünk

Legtöbbünknek nem okoz problémát az az elképzelés, hogy a csecsemők „esendő és bűnre hajló természettel” születnek. Ez túlságosan nyilvánvaló, semhogy tagadjuk. Mellékesen szólva a „bűnre hajló természet” megjelölés nem is hangzik olyan borzasztóan, és még mindig értelmezhetjük az öröklött pszichikai tulajdonságokra korlátozva. De mi a helyzet a „megromlott”, „elrontott”, „gonosz” jelzőkkel? Túl borzasztóak e kifejezések ahhoz, hogy egy ártatlan gyermeket illessünk velük? A kérdés: alkalmasak-e ezek egy gyermek állapotának valósághű bemutatására? Vajon nem ez a természetes állapota minden embernek, aki születése óta Krisztuson kívül él? Ha mindezt tagadjuk, nem tagadjuk-e meg ezzel együtt Isten szavát és saját élettapasztalatunkat is? De menjünk tovább! Mi van a következő szavakkal: „reménytelen”, „átkozott” és „elveszett”? Ez semmiképpen nem lehet egy újszülött állapota, hiszen ő maga még soha nem vétkezett!

Hogy a kérdést helyesen értelmezhessük, úgy kell szemlélnünk az emberiség állapotát, amilyen az Krisztus műve és befolyása nélkül valójában lenne. Ha Ádám bűnének büntetése nem lett volna azonnal Krisztusra hárítva, vajon meddig élhetett volna azután, hogy a tiltott gyümölcsbe harapott? Nem élte volna meg a következő napot sem. Életideje azonnal lezárult volna és benne mindnyájan meghaltunk volna. Másképpen fogalmazva: kárhoztatása ránk is hatással van. Ámbár Ádám kapott még próbaidőt, és gyermekeket nemzhetett, de milyen örökséget hagyott rájuk? Milyen állapotban születtek és születnek? Ádám eredeti örökségével, amelyet teremtésekor nyert, vagy pedig a bűneset utánival terhelten? További kérdés: Gyermekei a születéskor csak testi fogyatékosságot örökölhettek, vagy pedig már a természetük is eleve romlott és gonosz volt?

Jézus világosan kifejtette, hogy senki nem láthatja Isten országát, aki nem születik újjá víztől és lélektől (Ján.3,35). Ne tegyük félre Isten szavát! Milyen állapotban van minden ember az újjászületés nélkül? Az az igazság, hogy újjászületés nélkül minden ember reménytelenül elveszett és elátkozott. Ha Jézus azt mondja, hogy mindazok, akik nem születnek újjá, nem láthatják meg az Isten országát, tagadhatjuk-e, hogy ezek az emberek elvesztek és örök halálra vannak kárhoztatva?

Gyakran vitatéma a keresztények között, vajon a csecsemők megmenekülhetnek-e vagy sem. Tény azonban, hogy még a csecsemők sem menekülhetnének meg, ha természetüket Isten lelke meg nem újítaná. Úgy, ahogyan világra jönnek, természetüknél fogva romlottak és alkalmatlanok az életre. Természetesen Jézus minden emberért meghalt. Az árat mindenkiért lefizette. Kizárólag ezért gondolhatjuk, hogy ha egy csecsemő – aki még nem választhat – meghal, nem veszett el örökre, hanem a feltámadáskor Isten lelke megújítja és megmenti majd. Jézus vére, amelyen minden embert megvásárolt, erősebb mint Ádám öröksége.

Amikor azonban a gyerekek elérik azt a kort, amikor már tudatos döntéseket hozhatnak, megváltoznak a feltételek. Ebben az esetben már senki sem menekül meg, aki nem döntött tudatosan Krisztus mellett. Csak ha az ember tudatosan Jézust választja, lesz lehetősége bűnös, elrontott, megromlott, tehetetlen és elveszett állapotából igaz, szent, tiszta, megigazított, megváltott és megmentett állapotba kerülni.

A bűn megjelenése

A témára vonatkozó legvitatottabb ige a Róm.5,12-19. Ezt a részletet tanulmányozzuk most, hogy megértsük, mit tanít e kérdésben a Biblia:

Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”

Egy ember által jött be a világra a bűn: A vers első része még semmiféle nehézséget nem okoz. Egy ember vétkezett, és – mivel engedetlen volt Istennel szemben és evett a tiltott gyümölcsből – ez által a bűn utat talált a világba. Érdemes megemlíteni, hogy bár a Sátán már a világban volt, a bűn mégsem talált utat általa a világba. Tehát a bűnnek a világba való bejövetele az emberiség történelmébe való bejövetelére vonatkozik, és nem arra, hogy a Sátán Ádám törvényszegése előtt ne létezett volna. Ennek következtében a bűn bejövetele egyedül és kizárólag Ádám rovására írható. Miért hangsúlyozza jobban a Biblia Ádám vétkét („egy ember által”), mint Éváét? Mert Ádám volt az emberi nemzetség feje. Isten mindent Ádámnak vetett alá, nem pedig Évának. Éva vétke csak ő magára volt kihatással, Ádám vétke viszont az egész emberiséget érintette, és rajta keresztül az egész világot is (beleértve az értelemmel nem rendelkező teremtett világot is).

A bűn által a halál: A halál a bűn által talált utat az emberiség történetébe. Ezért a halál oka a bűn.

A halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek: Figyeljük meg azt a tényt, hogy a halál csak azért hathatott el minden emberre, mert mindnyájan vétkeztek! Az emberek halálának oka vétkeikben keresendő. Ez a vers igazán érdekes szakasz! Az évszázadok során rengeteget vitatkoztak fölötte. A kérdés: mit értett az alatt Pál, hogy „mindenek vétkeztek”? Ezt a kijelentést kétféleképpen lehet értelmezni:

a) Jelentheti azt, hogy minden ember Ádámhoz hasonlóan vétkezett. Azaz utánozták Ádám vétkét.

b) A másik lehetőség szerint pedig azt jelentheti, hogy akkor vétkezett minden ember, amikor Ádám vétkezett. Más szavakkal: Ádám vétke mindenkire kihatott, vagyis egy ember vétkezett és ezen egyetlen ember tettének következményeként mi mindnyájan bűnösökké lettünk.

Melyik a helyes nézet a kettő közül? Egyszerű tény, hogy mindannyian meghalnak, mert mindnyájan vétkeztek. Ez – Pál kijelentései alapján – vitathatatlan. Így az is ugyanilyen világos kell legyen, hogy aki nem vétkezik, soha nem hal meg. Az emberben levő bűn az oka annak, hogy mindnyájan meghalnak. Jézus volt az egyetlen ember, aki nem vétkezett. Nem halhatott volna meg, hacsak nem a mi helyünkre áll. A bűnnek és halálnak nem volt benne létjogosultsága és helye, kivéve mikor „bűnné tétetett” érettünk. Volt rajta kívül valaha is bűntelen ember?

Bűnösök Ádám utánzása révén?

Ha csak akkor lennénk bűnössé, ha Ádámot utánozzuk, fel kell tennünk a kérdést, hogy akkor miért halnak meg a csecsemők? A csecsemők nem tudnak bűnt elkövetni. Nincs még ismeretük a törvényről, arról, hogy mi a jó és mi a rossz, ezért nem is véthetnek ellene. A törvényszegés előfeltétele az engedetlenség melletti tudatos döntés képessége. De Isten még a felnőttekhez is így szól: „...a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.” (Róm.4,15) Ha csak azért halnánk meg, mert vétkeztünk, a csecsemők azonban nem vétkeznek, akkor fel kell tennünk a kérdést: „Miért halnak meg a csecsemők? Mikor vétkeztek?” Ha azt mondjuk, ez a vers azt jelenti, hogy mi pontosan úgy vétkeztünk, ahogyan Ádám, akkor dilemmával kerülünk szembe, mert a csecsemők nem vétkezhetnek úgy, ahogyan Ádám. Nem képesek tudatosan engedetlenek lenni, mégis meghalnak, néhányan már születések után pár perccel.

Ádám bűne által lettünk bűnössé?

Ha azonban a vers második lehetséges jelentését fogadjuk el, azaz hogy amikor Ádám vétkezett, benne és általa minden utódja vétkezett, illetve az ő tette révén mindenki bűnössé lett, akkor az ige értelme egyszerre megnyílik. Ezen értelmezés fényében láthatjuk, hogy minden ember (beleértve a csecsemőket is) meghal, mivel minden ember (beleértve a csecsemőket is) bűnös – függetlenül attól, hogy van-e személyes vétkük vagy nincs. Mi is vétkeztünk, amikor Ádám vétkezett, mivel ő benne voltunk, amikor vétkezett. Nem azért lettünk tehát bűnössé, mert mi magunk vétkeztünk volna, hanem mert olyan lényekké váltunk, amelyek természetüknél fogva gonoszok, képtelenek a jóra, csak pusztulásra méltók, és ezért halálra vannak kárhoztatva. A vers, és egyáltalán a Rómabeliekhez írt levél ötödik fejezetének, különösen pedig a 12-19. terjedő versek szorgalmas tanulmányozása eredményeként kiderül, hogy Pál pontosan ezt akarta kifejezni.

Mert a törvényig vala a bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.” (Róm.5,13)

A következő két versben Pál azt a kijelentését bizonyítja, hogy minden ember Ádám vétke miatt hal meg (és ezért mindnyájan bűnösök). Fontos, hogy ezt pontosan értsük, mert Pál érvei szempontjából is döntő tényező. Miért van ez így? Csak ha mindezt megértettük, akkor érzékeljük igazán annak súlyát, amit Jézus tett értünk, ahogyan megváltásunkat végbevitte, és ekkor tudjuk megérteni a hit általi megigazulás valódi jelentőségét is. Ez az egyetlen oka annak, miért fordít Pál ilyen nagy gondot arra, hogy megmagyarázza, mit tett Ádám és hogyan hatott ránk az ő tette.

Ha Pál azt mondja: „a törvényig”, akkor milyen időpontot ért ez alatt? A történelem egy bizonyos szakaszára hivatkozik, és azt állítja, hogy ebben az időszakban a bűn a világban volt. Úgy jelöli ezt a periódust, hogy „a törvényig”. Mit ért alatta? Azt mondja, hogy volt egy időszak, melyben a törvény (úgy, ahogyan a Sínai-hegyen adatott) még nem tárult fel az emberek előtt. Ekkor az Isten törvényéről nyilvánvalóan nagyon korlátozott fogalmaik voltak. Sok ember nem igazán értette, Isten hogyan szemléli és különbözteti meg a jót és rosszat. Nos, hogyan bánik Isten egy ilyen helyzetben – már ami a bűnt illeti – az emberekkel? Pál világos választ ad erre a kérdésre. Azt mondja, hogy ahol nincs törvény, ott a bűn nem számíttatik be (az illető nem kerül vád alá, nem tekintik bűnösnek). Bár a bűn a világban volt (az emberek vétkeztek), nem számíttatott be nekik (Isten nem tekintette őket bűnösnek), mert nem adatott törvény, amely alapján a jót és a gonoszt megkülönböztethették volna.

Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlósága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.” (Róm.5,14)

Annak ellenére, hogy az embereknek nem számíttattak be bűneik (Isten szemében nem voltak bűnösök), mert a törvény még nem volt kihirdetve és ezért nem ismerték, mégis meghaltak. A halál uralkodott felettük. Miért haltak meg? Mi okozta ebben a törvény nélküli időszakban az emberek halálát? Nos, mondhatnánk, hogy Ádám és Éva azért haltak meg, mert megszegték a parancsot, hogy ne egyenek a tiltott gyümölcsből. Mondhatjuk azt is, hogy Mózes után (a törvényadás után) azért haltak és halnak meg, mert megszegték és megszegik a törvényt. De miért haltak meg az emberek az Ádám és Mózes között eltelt időszakban, amikor Isten törvénye még nem volt elérhető számukra írásos formában? Miért uralkodott a halál az embereken, noha nem úgy vétkeztek, mint Ádám (vagyis Ádámmal ellentétben nem tudatosan, szabad akaratukból voltak engedetlenek Isten törvényével szemben)? Mivel Isten kinyilatkoztatott törvényét nem szabad akaratukból hágták át, de mégis meghaltak (a halál uralkodott felettük), egyetlen következtetés marad: hogy Ádám vétke okozta halálukat. Nem a saját vétkeik, hanem Ádám bűne az oka annak, hogy a halál uralkodott felettük. Ezt hangsúlyozta és világította meg Pál e három versben.

Ha ezt megértjük, nem jelent többé nehézséget ugyanezen fejezet 18-29. verseinek megértése sem:

Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” (Róm.5,18-19)

Ádám az egész emberi nemzetséget megölte. EGY vétke által MINDEN ember kárhozottá lett. Személyes jelenlétünk és hozzájárulásunk nélkül lettünk bűnösökké, – és Ádámban váltunk kárhozatra és halálra méltóvá. Mindez már születésünk pillanatától fogva valóság számunkra.

Jézus ugyanezen az úton adott életet az emberi nemzetségnek. EGYNEK igazságossága révén MINDEN ember igazzá lesz. Személyes jelenlétünk és hozzájárulásunk nélkül lettünk igazakká és élőkké Krisztus által. Mindez újjászületésünk pillanatában válik valósággá számunkra. Nem marad más hátra, mint ezt a valóságot hit által befogadni. Egyszerűen csak el kell hinnünk Isten szavát, hogy Fiában, Jézus Krisztusban mindezt már elvégezte számunkra. Ez az igazi hit általi megigazulás!

Forrás: Open Face, 2005. november