Isten királysága

David Clayton igehirdetése nyomán

Jézus Krisztus a végidőkkel kapcsolatos nagy beszédében olyan dolgot mondott el a tanítványainak, ami számunkra, akik a második advent küszöbén élünk, különleges jelentőséggel bír:

„És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Mt 24:14)

Jézus Krisztus szavai szerint az Ő eljövetelének közvetlen jele az, hogy az Isten királyságának evangéliuma hirdettetik az egész világon (pontosított fordítás szerint). Ez egy nagyon fontos üzenet, amit Isten mindenképpen tudomásunkra akar hozni, és azt várja, hogy az egész világnak elmondjuk. Ha tehát szeretnénk készen állni az Urunkkal való találkozásra, és részesei lenni annak a munkának, amely Isten minden gyermekét felkészíti Jézus Krisztus eljövetelére, akkor mindenképpen ismernünk kell ezt az evangéliumot. De vajon mi a királyságnak ez az evangéliuma? Miről szól ez a jó hír?

Ha áttekintjük a Föld és az emberiség történelmét a kezdetektől, választ találunk kérdésünkre.

Ádám királysága

Tanulmányozásunkat Mózes 1. könyvénél kezdjük. Közvetlenül az első emberpár megteremtése után ezt olvassuk:

„És megáldotta Isten őket, és mondta nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (1Móz 1:28)

A teremtéskor Isten birodalmat, uralmat adott az embernek. Ez volt a Föld királyságának megalapítása, és ekkor iktatta be Isten, a világegyetem Ura Ádámot (az emberi nemzetség fejeként), mint ezen új birodalom királyát. Ugyanerről olvasunk Zsoltárok könyvében:

„Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél; juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár.” (Zsolt 8:5-9)

Az embernek tehát uralma volt a halak, az ég madarai, az állatok és minden más lény felett! Az ember volt ennek a világnak a királya, mert e királyság Ádámnak adatott. Ez a rend azonban nem sokáig állt fenn, mert az ember hamar elvesztette a rábízott az uralmat (1Móz 3).

Sátán királysága

Amíg Istennek engedelmeskedett, addig Ádám – királyságával együtt – Istent szolgálta. Amikor vétkezett, akkor Ádám már Sátánnak engedelmeskedett. Ezzel behozta a bűnt a világba, de sokkal több is történt ennél: Valójában ekkor azt a királyságot, amit Isten neki adott, átadta Sátánnak. Az első király Ádám volt, de amikor önmagát Sátánnak vetette alá, akkor önmagával együtt a királyságát is alárendelte az ördögnek.

Amikor Isten Ádámnak odaadta ezt a királyságot, az tökéletes volt. Ez egyben azt is jelentette, hogy az első embernek tökéletes hatalma volt a bolygó felett. Ádám azonban alávetette magát Sátánnak, így az a hatalom, amit ő kapott, Sátánhoz vándorolt át. E pillanattól Sátán lett e világ ura, e bolygó jogos uralkodója. Ezt láthatjuk Jób könyvének első fejezetében:

„Lőn pedig egy napon, hogy eljöttek az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljött a Sátán is közöttük. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felelt a Sátán az Úrnak és mondta: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.” (Jób 1:6-7)

Egy olyan napról számol be ez az ige, amikor Istennek fiai összegyülekeztek Isten előtt. Ekkor jött Sátán is, és Isten megkérdezte őt: „Honnan jössz?” „A Földről jövök,” – válaszolt Sátán – „ott jártam-keltem, körülkerültem, át- meg átjártam...”

Sátán gyakorlatilag ezt mondta: „A Föld az én területem.” Ezzel bosszantani akarta Istent. Miután Isten megteremtette a Földet – csodálatosnak és tökéletesnek –, az embernek adta. Sátán azonban – mint a Föld bolygó képviselője, helytartója – ezzel kérkedik Isten előtt: „Na látod, legyőztelek téged!” Sátán igényt formált világunkra, és érdekes módon Isten tiszteletben tartotta ezt az igényét. Megbizonyosodhatunk erről, ha elolvassuk, hogyan kísértette Sátán Jézust a pusztában:

„És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom.” (Lk 4:6)

Sátán itt azt mondja Jézusnak, hogy „én mindezt a hatalmat neked adom” azért, mert „nekem adatott”. Vajon ki adta ezt a hatalmat Sátánnak? Láttuk, hogy Ádám. Isten Ádámnak adta, Ádám pedig Sátánnak. Istennek pedig tiszteletben kellett tartania Sátán jogát erre a hatalomra. Amikor Sátán azt mondta, hogy „nekem adatott”, akkor igazat mondott. Maga Jézus is „e világ fejedelmének” nevezte Sátánt (Jn 14:30). A „fejedelem” pedig uralkodó hatalmat jelent.

Ha a történet itt érne véget, akkor a helyzetünk reménytelen volna és csak Sátán játékszerei lennénk, akiket kedvére bántalmazhat és kínozhat, egészen addig, amíg végleg el nem pusztít. Van azonban egy prófécia Ésaiás könyvében, amelyben Isten ígéretet tett arra, hogy megszabadít bennünket ettől a sátáni uralomtól.

Az új király

„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatos tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa 9:6)

Ez a vers Jézus Krisztusról szól. Pontról pontra fogjuk megvizsgálni, mit mond róla ez az ígéret:

  1. Gyermek születik nekünk
  2. Fiú adatik nekünk
  3. Uralma lesz
  4. Csodálatos Tanácsos
  5. Erős Isten
  6. Örökkévalóság Atyja
  7. Békesség Fejedelme

Nézzük meg, mi mindent tudunk meg Jézusról ebből az igéből! Azt mondja, hogy „gyermek születik nékünk”. Ez a kifejezés azt hangsúlyozza, hogy Ő közülünk való lesz, a mi testünkből és a mi vérünkből való: a mi génjeinket hordozza. A Biblia azt mondja, hogy Ő asszonytól lett. Ez azt jelenti, hogy aki az Isten trónjának jobbja felől áll, a mi testvérünk! Ez az igazság! „Gyermek születik”: Isten nem egy angyalt küldött erre a bolygóra! Aki eljött, az valóban emberré tétetett! Ha felmerül benned a kérdés, hogyan fogadhat el téged Isten, emlékezz arra, hogy Jézus ugyanúgy Ádám véréből való testvéred, mint ahogyan mi – te és én – testvérek vagyunk! Hála az Úrnak! Ez minden örömre okot ad!

Ezután ezt olvassuk: „fiú adatik nékünk”. Isten nem csak „kölcsön” adott nekünk valakit. Amikor Jézus visszatért a mennybe, akkor sem szűnt meg a miénk lenni. Ő továbbra is ember maradt! Isten egyszer s mindenkorra nekünk adta Őt! Hogyha az örökkévalóságból egymillió év eltelik, Ő akkor is közülünk való marad! Dicsőség az Úrnak!

„Az uralom az Ő vállán lesz.” Vajon milyen uralomról beszél itt? A Föld feletti uralomról! Ádám kapta kezdetben ezt az uralmat, amit Sátán elvett tőle, Isten azonban itt ígéretet tett arra, hogy lesz valaki, aki visszaveszi Sátántól: az ember Jézus Krisztus.

A következő, amit mond, hogy Ő „Csodálatos Tanácsos”. A tanácsos olyasvalaki, aki tanácsot ad. Vajon miért mondja Jézust a Biblia „csodálatos tanácsosnak”? Mi olyan csodálatos abban, ahogyan Ő ad tanácsot? Nem egyszerűen arról van szó, hogy a tanácsai jók és igazak. Ennél többről van szó, az újszövetségi tapasztalatról:

„És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.” (Ésa 30:21)

Ez a tanácsos azért csodálatos, mert hogyha börtönben vagy, Ő akkor is ott van. Hogyha a fürdőszobában vagy, Ő akkor is ott van. Ha egy másik ember a világ másik felén él, vagy nem ismeri a nyelvedet, akkor nehezen tud hozzád szólni. De nincs olyan körülmény, amin keresztül a Csodálatos Tanácsos ne tudna elérni téged! De hogyan teszi ezt Jézus Krisztus? A szent lélek által! Ez a sor azt tanítja Jézusról, hogy Ő a Lélek csatornáján keresztül munkálkodik közöttünk.

A következő pont: „Erős Isten”. Az első két pont Jézus emberi természetéről szólt, ez viszont az Ő istenségét emeli ki. Emlékezzünk, hogy mindez ugyanarról a személyről szól: arról a gyermekről, aki „születik”; nem arról, aki Ő a mennyben volt, hanem arról, aki nekünk adatott. Ezek a kijelentések mind arra a személyre vonatkoznak, aki végérvényesen ember fiává lett!

Ezután az „Örökkévalóság Atyjának” nevezi őt a Biblia. Mit jelent ez? Nyilván nem Ő az Atya Isten. De akkor milyen értelemben lehet ez a gyermek, aki születik nekünk, az „Örökkévalóság Atyja”? Megértjük, ha felidézzük, hogy az első emberi nemzetség atyja Ádám volt, aki azonban csak bűnt és romlást hagyott nekünk örökségül. Ő nem az az atya, akire szükségünk van, mert az élet, amit tőle kaptunk, romlandó élet. Nekünk másfajta életre van szükségünk.

Ahhoz pedig, hogy más életet nyerhessünk, új apára van szükségünk. Ádámtól, az emberiség első atyjától csak megromlott élet származott. Olyan atyára van szükségünk, aki tiszta és jó életet adhat nekünk!

Isten azt mondja, hogy ez a gyermek, aki születik nekünk, Örökkévalóság Atyja lesz az új emberi nemzetség számára! Tehát neked is lehet új életed! Ez az új apa adhat neked új életet! Ez csodálatos!

Végül pedig azt mondja róla, hogy Ő a „Békesség Fejedelme”. Sátánt „e világ fejedelmének” nevezi a Biblia. Ő a háború, a pusztítás fejedelme, a félelem, a gyűlölet fejedelme. Az a valaki viszont, aki nekünk adatik: Békesség Fejedelme! Csak annyit mondhatunk, hogy hála az Istennek Jézusért!

Itt van tehát a csodálatos ígéret, hogy Isten helyreállítja a királyságot. De hogyha ez a Fiú vissza akarja szerezni a királyságot az előző uralkodótól, ahhoz először le kell őt győznie.

Az erősebb fegyveres

János 1. levelében ezt olvassuk:

„Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Jn 3:8)

Tehát Jézus azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáit. Ezt legtöbbször úgy szoktuk értelmezni, hogy Jézus azért jött, hogy elvegye a bűnt az életünkből. De a következőkből megérthetjük, hogy ennél többről van szó:

„Akkor egy vak és néma ördöngőst hoztak őeléje; és meggyógyította azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszélt, mind látott. És elálmélkodott az egész sokaság, és mondta: Vajon nem ez-é Dávidnak ama Fia? A farizeusok pedig ezt hallván, mondták: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.
Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, mondta nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mi módon állhat meg tehát az ő országa? És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők maguk lesznek a ti bíráitok.” (Mt 12:22-27)

Jézus itt bizonyítani akar egy lényeges tényt. Azt mondja, ha Ő Sátán lelke által űzi ki az ördögöket, akkor ez azt jelenti, hogy Sátán önmaga ellen harcol. Amennyiben ez volna a helyzet, akkor Sátán királysága összeomlana. De nem erről van szó, mert Jézus így folytatja:

„Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” (28.v.)

Tehát először volt Ádám királysága, utána Sátán királysága következett, és most eljött Jézus, aki felállítja az Isten királyságát. Jézus itt rámutat egy olyan jelre, amelyből kétség nélkül tudható, hogy eljött Isten királysága: Ahol Isten királysága megjelenik, onnan Sátánnak távoznia kell. Ez az egyik bizonyítéka annak, hogy eljött Isten királysága. Ahol Sátánnak hatalma van, ott nem Isten uralkodik. Jézus azonban azért jött, hogy felállítsa Isten királyságát! Így folytatja:

„Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?” (29.v.)

Hogyha arról hallanánk, hogy valaki kirabolta egy erős embernek a házát (aki éppen otthon volt), akkor tudhatnánk, hogy a rablónak bizonyára tennie kellett valamit, hogy harcképtelenné tegye a ház urát. Hiszen az nem hagyta volna csak úgy, hogy valaki békésen besétáljon, és kirabolja őt! Jézus ebben a példázatban Sátánt az erős emberhez hasonlítja. Ezt mondja: „Hogyan törhetnék be az ő birodalmába, és hogyan rabolhatnám el az ő javait, ha előbb nem kötöztem meg?”

Jézus elvette Sátán hatalmát! Ha valaki ezt nem hiszi, elég megnéznie, mit tett Jézus. Az ördögöknek, démonoknak nem volt erejük arra, hogy megálljanak előtte! Ő eljött, és letörte Sátán királyságának igáját, és ez volt a bizonyítéka Isten királysága eljövetelének.

Emlékezzünk: a teremtéskor Ádám az egész világ felett uralmat kapott. Ha Ádám ekkor azt mondta egy madárnak: „Gyere ide!”, akkor az odarepült. Vajon amikor Sátán átvette ezt az uralmat Ádámtól, akkor övé lett ugyanez a hatalom? Bizony, az övé lett! Sátánnak még arra is hatalma volt, hogy az elemeknek parancsoljon! Hatalma volt arra, hogy viharokat kavarjon, vagy hogy a fákat göcsörtösen és görbén növessze. Valójában fogalmunk sincs, mennyi mindenre terjedt ki a hatalma.

Amikor Jézus eljött, hogy visszavegye Sátántól az uralmat, akkor Ő ugyanezzel a hatalommal élt. Jézus szavával parancsolt a viharnak, hogy múljon el! Ő járt a vízen! Parancsolt a betegségeknek, hogy távozzanak, és azoknak engedelmeskedniük kellett. Ez az a hatalom, ami mindenek felett uralkodik. Isten Ádámnak adta ezt a hatalmat, Ádám átadta Sátánnak, Jézus viszont eljött, és visszavette Sátántól. Ez a királyság hatalma.

Tudjuk, hogy nem kell félnünk Sátántól, mert Jézus megkötözte az erős embert, és elvette minden erejét. Visszavette magához az uralmat, a királyságot. A következőkben néhány olyan igét fogunk megvizsgálni, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy Sátán teljességgel elvesztette ezt a hatalmat, és hogy nem jövőbeli, hanem már megtörtént eseményről van szó!

Legyőzött ellenség

Az első bizonyítékot János 12. fejezetéből idézzük fel. Miközben Jézus az őt körülvevő emberekhez szól, így emeli szavát az Atyához:

„Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jött azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. A sokaság azért, amely ott állt és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött; mások azt mondták: Angyal szólt néki. Felelt Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” (Jn 12:28-32)

Jézus azt mondta, hogy most van e világ kárhoztatása, most ítéltetik meg e világ. Hangsúlyosan, ismételten mondja, hogy mindez most történik. Jézus itt a keresztről beszélt (32.v). A kereszten ítéltetett meg a világ, és akkor vettetett ki e világ fejedelme a mennyből és az ő földi királyságából.

Jelenések könyve 12. fejezetében ugyanerről olvasunk. János egy olyan látomást ír le, amelyben egy asszonyt látott, aki a Holdon állt, a Napba öltözve, és épp szülni készült, hogy életet adjon egy gyermeknek. Ez a gyermek Jézus. János látta a Sárkányt, hogy az el akarja pusztítani ezt a gyermeket, aki azonban felvétetett Istenhez és az Ő királyi székéhez. Ezután olvasunk arról, hogy háború támadt a mennyben. Itt kapcsolódunk be az eseményekbe:

„És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodott és az ő angyalai; De nem vehettek diadalmat, és az ő helyük sem találtatott többé a mennyben. És vettetett a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettetett a földre, és az ő angyalai is ő vele levettettek.” (Jel 12:7-9)

Feltűnő a hasonlóság Jézus előbbi kijelentése és e rész között. Jézus azt mondta, hogy „most vettetik ki e világ fejedelme”. Itt pedig azt mondja az ige, hogy levettetik a Sátán. A következő vers még világosabbá teszi, mikor történt mindez:

„És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.” (10.v.)

Mikor lett meg ez a négy dolog: „üdvösség”, „erő”, „Isten országa”, és „az Ő Krisztusának hatalma”? Az üdvösséget a kereszten szerezte meg számunkra Jézus! És nem sokkal a kereszt után erő jött Isten népéhez. Ez történt pünkösdkor. Isten királysága és az Ő Krisztusának hatalma ugyanekkor lett meg.

Ezek a dolgok azután lettek meg, hogy Krisztus győzelmet aratott a kereszten, és ez volt az a pont, amikor Sátánt végleg száműzték a mennyből. Azt is mondja, hogy „most lett meg az üdvösség” Isten népe számára, majd a következő sorban azt olvassuk, hogy eljött az erő! Az üdvösség és az erő már a miénk! Isten megadta ezt nekünk Jézusban!

A visszakapott királyság

Isten királyságának eljövetele mindnyájunkra vonatkozott. Jézus értünk vette el a hatalmat Sátántól, és megosztotta velünk a visszaszerzett királyságot:

„Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” (Lk 10:17-19)

Ő velünk is megosztotta ezt a hatalmat. Mindazoknak odaadta, akik Krisztusban vannak! Krisztus elvette Sátántól, és nem adta vissza neki. Ettől fogva Sátán soha nem neveztetik e világ fejedelmének! Soha többé nem e világ fejedelme már! Aki mostantól jogosan uralkodik, az a Békesség Fejedelme!

Igaz ugyan, hogy Sátánt továbbra is „e világ istenének” nevezi a Biblia, de már nem „e világ fejedelmének”. Mi a különbség? Az isten olyasvalaki, akit az ember imádata tárgyául választ. Így, amíg a világ Sátánt imádja, addig ő e világ istene lehet, noha már elveszítette hatalmát. De nem e világ fejedelme többé! Már nem e bolygó jogos uralkodója.

Ez a hatalom Jézusnak adatott, és Jézus által az Ő népének. Soha többé nem kell félnünk Sátántól! Jézus megkötözte az erős embert. Most már jobban érthetjük, hogy a bibliai időkben miért vitték el Pál testéről még a keszkenőket is. Hogyha volt valaki, akiben ördög volt, és elvitték hozzá a keszkenőt Pál (egy ember!) testéről, akkor az ördög kiáltozva hagyta el azt az embert! Ez volt a királyság hatalma!

Feltámadása után Jézus azzal bízta meg tanítványait, hogy vigyék el az evangéliumot a világnak. Előzőleg azonban ezt mondta nekik:

„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mt 28:18)

Majd, miután rájuk bízta az evangéliumot, így szólt:

„Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Mk 16:17-19)

Kedves Testvérem, hiszel-e? Azt mondod, igen? Dicsőség az Úrnak! Jézus azt mondja, a fenti jelek követik azokat, akik hisznek. Mondott Jézus valaha is hazugságot? Az Ő szavai becsaptak-e valaha valakit is? Kedves Testvérem, Ő komolyan gondolta, amit mondott. Ő soha nem vette vissza a hatalmat, amit adott. Isten királysága ma is áll!

Megvallom, én magam sem értem el még ezeknek a tapasztalatoknak a teljességét. Én is most tanulmányozom mindezeket. Azonban a hit Isten igéjének hallásából származik. És ahogyan olvasom, a hitem is növekszik. Hogyha ez az igazság, akkor mindannyiunknak tudnia kell, hogy ez az igazság! Tudnunk kell róla – azért, hogy Istent várakozással kereshessük.

A Bibliából tudjuk, hogy a Lélek nagy helyreállító munkája előttünk áll. Mi pedig eddig nem tettünk mást, csak karba tett kézzel vártuk, hogy majd történik valami. A Biblia alapján azonban arra a következtetésre jutottam, hogy nem nekünk kell várnunk Istenre, hanem Isten vár ránk, hogy higgyünk! Amikor az Ő népe elkezdi megérteni ezeket a dolgokat, akkor felnyithatjuk füleinket és szemeinket, mert láthatjuk az eső bizonyítékait. Dicsőség az Úrnak!

A királyság bennünk

A királyságnak ez az evangéliuma a Biblia fő témája! Ez a mi üzenetünk! Most talán jobban érthetjük Jézus szavait:

„És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Mt 24:14)

Az „evangélium” azt jelenti: „jó hír”! Ez a királyságról szóló jó hír! Ezt az üzenetet kell hirdetni a világnak: Jézus visszavette a királyságot Sátántól; az üdvösség és az erő eljött Isten népéhez. És ami a legfőbb dolog, hogy a királyság eljött Isten népe szívébe!

Jézus azt mondja, hogy „az Isten királysága tibennetek van” (Lk 17:21)! Vajon hogyan került belénk Isten királysága? A szent lélek által! Tudjuk, hogy Jézus most a mennyben van és némelyek beérik egy távoli Jézussal. De meg kell értenünk, hogy Jézus ugyanakkor bennünk él! Ez a jó hír!

Azt gondolja talán valaki, hogy az ördögök Pál keszkenőjétől féltek? Vagy inkább attól, Aki Pálban lakott?! Kitől rémültek úgy meg? Senki nem félt Páltól. Még a neve is azt jelenti, hogy „kicsi”. Valószínűleg alacsony ember volt, nem olyasvalaki, akitől az ember megijedne. Sátán mégis megrettent, amikor Pál arra járt. Sátán attól a valakitől félt, Aki Pálban élt!

Jézus Krisztus a mennybe ment, Lelke által azonban visszajött. Azért jött vissza, hogy az Ő népében lakozzon! Így marad a királyság benned és bennem – ugyanaz a hatalom, ugyanaz a tekintély mindazokban, akik hisznek! A bűnnek és Sátánnak nincsen többé hatalma felettünk!

Jézus ezzel az ígérettel kívánta tanítványai szívébe vésni ezt az igazságot:

„Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.” (Lk 12:32)

Kedves Testvérem, ez Neked is szól! Az Istennek tetszett! Arról mondjuk, hogy tetszik, ami kedves számunkra.

Akinek gyermeke van, az nem azért gondoskodik élelemről a gyermekei számára, mert muszáj, hanem azért, mert örömet okoz számára az, hogy gondoskodhat róluk. Nem is tudnád meggyőzni arról, hogy másképp tegyen. Jézus ezt mondja: „Kicsiny nyáj! Örömet okoz a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a királyságot!” Higgyünk neki, Testvéreim!

„Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:11-13)

Minden apa és anya tudja, miről van itt szó. Bár gonoszok vagyunk természet szerint, de gyermekeinket mindannyian szeretjük.

Itt van tehát egy gyermek, aki halat kér. Tegyük fel, hogy az apa nem csak annyit mond, hogy „nem-nem”, hanem ezen felül még egy mérges kígyót is ad neki! Igaz, hogy manapság vannak furcsa emberek, de általában még az elvetemültebbek sem tesznek ilyet a saját gyerekükkel. Nem kell félnünk a szent lélek ajándékát kérni! Ha földi apánktól kenyeret kérünk, nem fog követ adni. Jézus pedig azt mondja, hogy Isten sokkal inkább kész szent lelket adni azoknak, akik tőle kérik, mint azok a szülők, akik jó ajándékokat adnak gyermekeiknek. Ne féljünk kérni és várni! Isten nem hazudik!

Az elmúlt évek, évtizedek, évszázadok élettelen vallásról szóltak. Nem vártunk semmit Istentől. Csak tanokat tanulmányoztunk, egyiket a másik után. De hol van az élő Krisztus? Hol van az élő Isten bizonyítéka közöttünk? Isten nem ezt akarta, kedves Testvérem! Ideje, hogy komolyan vegyük Őt!

Még egy utolsó ígéretet olvassunk el Máté evangéliuma 16. fejezetéből! Ebben a szakaszban Jézus Péterhez beszélt, de itt Péter személyében Jézus az egész egyházat szólította meg, mert az ígéret Isten egész népének szól.

„De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” (Mt 16:18-19)

Jézus azt mondja, hogy „én neked adom a királyság kulcsait”. A kulcs annak az erőnek a jelképe, amivel ki lehet nyitni a kincseskamra ajtaját. A királyság kincseiből mennyit kaptunk tehát meg? Azt mondja neki Jézus, hogy „amit megkötsz a földön, a menny elismeri”, és „amit csak megoldasz a földön, Isten tiszteletben tartja”. Ez ugyanaz az uralom, amit Ádám kapott kezdetben. Ugyanaz a hatalom, amit Jézusban Isten helyreállított az emberiség számára.

Kedves Testvérem, ma még mindez talán csak elmélet számodra. Azonban a valóságot mindig meg kell előznie az elvi megismerésnek. Isten királyságában az ismeret a hit alapja, és a hit a tapasztalat alapja. Ebben a tanulmányban azokat a tényeket igyekeztünk feltárni, amelyekre hitünk ráépülhet. Leghőbb vágyam azonban, hogy továbblépjünk a hit és a tapasztalat szintjére is, ahová Isten az Ő népét vezetni szeretné e mostani időben.